A közoktatás az ország sorsát illetően stratégiai fontosságú ágazat Jó iskolarendszer nélkül nincs jó gazdaság, nincs jó és eredményes adósságszolgálat, nincs szakszerűen kezelt államháztartási hiány, nincs jó társadalom, röviden: nincs jó ország!

Intézményünk magáénak tekinti azt az örök érvényű szociológiai- genetikai elvet, melyet már az ókori fejlett kultúrák is ismertek: az ember komplex személyiség, melynek harmonikus fejlesztésével érhető el, hogy ne csak jó minőségű szakemberekké, de jó minőségű emberekké is váljanak a felnövekvő generáció tagjai. Tekintettel arra, hogy nincs két egyforma ember! Van, aki a művészetekben, van, aki a természettudományokban, vagy a társadalomtudományokban, s van, aki a szakmunkások világában bír kiemelkedő képességekkel. A társadalomnak valamennyire szüksége van. A lényeg, hogy a jó művész, a jó tudós, a jó szakmunkás, vagy a jó bürokrata, politikus, stb. harmonikusan fejlett személyiség, azaz művelt ember legyen.

Minden fejlődni akaró, vagy a fejlettségét magasabb szintre emelni kívánó társadalom, állam az oktatást stratégiai ágazatként kezeli.

A közoktatási intézmények színterei, kell, hogy legyenek a tehetség kibontakozásának, az önmegvalósítási szándék érvényesülésének, a jobbra, a többre, a szebbre való törekvésnek, a minél szélesebb műveltség megszerzésének, a határozott egyéniségű, „piacképes” polgár kialakításának- az esélyegyenlőség, a diszkrimináció mentesség, a tolerancia és a pluralizmus elveinek jegyében.

Bízni kell abban, hogy a szakmailag korrekt, pedagógiai szempontból megalapozott és az oktatásügy egészének érdekeit szolgáló megoldások a „végvárakban” is születhetnek. A magániskolák képesek arra, hogy jó megoldásokat találjanak. Úgy a pedagógiai programokat illetően, mint akár egy sajátos, a korábbiaktól eltérő, ám éppen a változást, a haladást érintő pedagógiai filozófiával és a kor követelményeinek jobban megfelelő intézményi struktúrával, működési renddel. Esélyt kell adni az ilyen törekvéseknek, hisz csak így képzelhető el, hogy a különböző fenntartók és iskolaformák által kínált verziók valóságos választási lehetőséget adjanak az iskolahasználóknak. Talán legközelebb kerülhetnénk azon rendszerváltásbeli törekvéshez, miszerint a piac, az iskolahasználó döntse el, melyik a jó iskola és melyik a rossz.

Azaz: ahová a szülő, az adófizető, teljes jogú magyar állampolgár beíratja a gyermekét az az iskola jó, az az iskola életképes és a jövő társadalmának épülését szolgálja.

A jelenlegi magyar közoktatás rendszere és annak eredményessége, a társadalom és az egyén minőségére gyakorolt hatása nem kielégítő.

Intézményünk- a hagyományossal szemben- egy másfajta pedagógiai filozófiát követve, egy másféle társadalmi hatás kiváltását megcélozva, valódi választási lehetőséget kíván nyújtani a szülők és a gyerekek részére. Bátorítva annak az iskolahasználói attitűdnek a kialakulását is, mely szerint a szülő adófizető állampolgárként határozottan, feszélyező hátsógondolatok nélkül mer és tud iskolát választani gyermeke számára az önkormányzati és egyházi fenntartású iskolákon kívül is.

Hasonlóképen valóságos alternatívát kínál a tekintetben is, hogy hol kezdje, vagy hol folytassa a gyerek a tankötelezettség hatálya alá eső iskolai tevékenységét.